Festő, szobrász és grafikus. (Budapest, 1879. okt. 16. – Budapest, 1945. márc. 9.) Felesége Karinthy Ada Noémi festőnő, Karinthy Frigyes nővére. A kereskedelmi akadémiát végezte, majd 1899 nyarán Hollósy Simon szabadiskolájában dolgozott Nagybányán. Később Székely Bertalan, majd a nagybányai telepen Ferenczy Károly mellett tanult. 1908–09-ben Münchenben, 1912-ben pedig Párizsban képezte tovább magát. 1907-től szerepelt kiállításokon, ekkor Budapesten, majd 1911-ben Nagyváradon, 1912-ben pedig Szegeden rendezett gyűjteményes kiállítást. 1907-ben Eros immaterialis c. kőrajzgyűjteményt adott ki, 1915-ben hadikórházakban beteg katonákról készült rajzai a Had- és Népegészségügyi kiállításon szerepeltek. 1918-ban Révész Béla Beethoven Miniature c. könyvéhez készített litográfiákat. 1919-után Bécsbe emigrált, majd 1924-ben Nagyszőllősre került, és egy évtizeden át Ungvár és Munkács környékén élve az ottani zsidóság életét, ősi hagyományait tanulmányozta. 1934-ben e tárgyú rajzaiból gyűjteményes kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Az 1930-as évek közepétől kezdve ismét Budapesten élt elvonultan dolgozva. 1944-ben a budapesti gettóba zárták. A felszabadulást követően halt meg, 1945. március 9-én.
Műveiből 1948-ban rendeztek emlékkiállítást. Művészete az ún. Spirituális Festőművészek Társasága képviselőinek stílusával volt rokon.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Szobrászok Adattára/