Földes Lenke (1896 - 1986)
 Szobrász. (Újpest, 1896. aug. 12. – London, 1986. máj. 4.) Az 1920-as évek elején a bécsi Anton Hanak (az iparmûvészeti iskola igazgatója) mûtermében dolgozott. Párizsban Antoin Bourdelle fedezte fel, s 1925-tõl kezdve rendszeresen szerepelt a Salon des Tuilleries és a Salon des Indépendents kiállításain. 1930-as párizsi gyûjteményes kiállítása alkalmával Maurice Raynal, a neve mûkritikus elõadást is tartott mûvészetérõl. A kiállításnak nagy sikere és nemzetközi sajtóvisszhangja volt. „A kõbe meredt szeretet” mûvészétõl a Musée de Luxembourg megvásárolta az Anyaság címû márványszobrát. Itthon a KUT csoportkiállításain szerepelt néha egy-egy mûvével, és a Szépmûvészeti Múzeum vásárolt tõle. Mûvészetének jelentõségét csak kevesen ismerték fel. Kassák Lajos és Rabinovszky Máriusz írt kisebb cikkeket róla, és 1945-ben jelent meg egy kis album Révész Béla, Kárpáti Aurél és mások írásaival, harminc reprodukcióval. Földes Lenke az agyagminta elhagyásával zsírkõbõl, márványból vagy fából faragta szobrait. Az architektonikusan zárt, tömbszerû szobrok letisztult, mély érzelemvilágról tanúskodnak. Témája – egy-két kivételtõl eltekintve (Menekülõk; Ádám és Éva) – az anyaság és a nõ. Álló, ülõ, fürdõ, táncoló, alvó, támaszkodó nõalakjai és gyermeküket dajkáló, ölelõ, védõ, óvó anyái bensõséges, meghitt, tömény érzelmi kisugárzású aurát vonnak maguk köré: Táncosnõ, márvány, 1933 elõtt; Térdelõ anya gyermekével, márvány, 1939 elõtt. Ez utóbbinál a testi, lelki egybetartozást az egy tömbbõl kifaragott, zárt, gúla alakú kompozíció érzékelteti. Átszellemült, földöntúli boldogság, gyengéd szeretet, lelkileg determinált testiség, öröm és gond fejezõdik ki a szobron, mely az anyaság e világi misztériumának jelképe. Földes Lenke szobrai kis méreteik ellenére monumentálisak. Letisztult plasztikai formáinak egyszerûsége nem keresett póz, álnaivitás, hanem tudatos, megküzdött egyéni eredmény. A végletesen leegyszerûsített, csak jelzésszerûen tagolt, zárt formák, az ökonomikus építkezés és a befelé élõ lélek, a szeretet emlékmûveinek létrehozására irányuló törekvés egyéni, mással össze nem téveszthetõ stílust, semelyik iskolához nem sorolható mûvészetet eredményezett, noha az expresszionista és kubista szobrászat tanulságai leolvashatók mûveirõl.
/Magyar Mûvészet 1919-1945., PIM Adattár, Magyar Szobrászok Adattára/
|
