Fest?. (Budapest, 1890. aug. 19. ? Budapest, 1976. okt. 24.) 1908?11-ben Balló Ede és Zemplényi Tivadar növendéke volt a budapesti Képz?m?vészeti F?iskolán. 1912-ben Münchenbe ment, ahol el?bb Walter Thornál dolgozott, majd az akadémián a Sezession egyik alapítójának, Angelo Janknak tanítványa lett. Els? budapesti gy?jteményes kiállítását 1913-ban rendezték meg a Nemzeti Szalonban. Fiatal fest?ként arcképeivel t?nt ki, kritikusai els?sorban karakterérzékét méltatták. Önarcképéért 1916-ban díjat nyert. Az I. világháború után Párizsba költözött, ahol a Societé des Artistes Français és a Salon d'Automne nagy kiállításain vett részt. 1926-ban a Bernheim Jeune Galériában volt gy?jteményes kiállítása, itt felesége, Mimi portréjára Mention Honorable-ot kapott, majd egy bordeaux-i kiállításon Diplôme d'Honneur-t. Hazatérte után a f?városban és nyaranta ? közel egy évtizedig ? Mártélyon dolgozott. Eközben számos kiállításon szerepeltek m?vei itthon és külföldön (1930: Genf, 1935: skandináv államok, Brüsszel). Önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban (1923, 1927, 1964), a Fränkel Szalonban (1933), a Tamás Galériában (1935, 1944), a M?csarnokban (1950, 1973), a Csók Galériában (1958, 1968) és Hódmez?vásárhelyen (1960). Részleges életm?-kiállítása volt 1976-ban a debreceni Déri Múzeumban, állandó kiállítás nyílt m?veib?l a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban. A húszas évek végén kezd?dött franciás, kubisztikus fehér korszaka. A harmincas években Párizs, majd Hódmez?vásárhely, Mártély motiválta festészetét, mígnem kialakult expresszív stílusa. Munkácsy-díjas (1965), érdemes m?vész (1969).
/Magyar Életrajzi Lexikon/Kép: Önarckép, Képz?m?vészet Magyarországon