Festõmûvész. (Budapest, 1921. máj. 26. – Budapest, 1985. jún. 19.) Mûvészeti tanulmányait Erdei Viktor vezetésével kezdte, majd Örkényi-Strasser István magániskolájában folytatta. 1945-ben beiratkozott a Képzõmûvészeti Fõiskolára, amit azonban fél év múlva abba kellett hagynia. 1950-tõl 1964-ig nem vett részt a képzõmûvészeti életben. 1969-70-ben egy évet Párizsban töltött. Környezetében nem különült el a képi és a valóságos világ. A látvány közvetlen hatása alatt alkotott, szoros barátság fûzte a tárgyi világhoz. Különös metamorfózis ment végbe rajzain és festményein: egy emberarc, egy-egy virág, bútor vagy tárgy átlényegült keze alatt, magába olvasztva a gondolatok, az asszociációk, emlékek és megérzések széles skáláját. Pályája kezdetén, 1944-ben a gettólakó gyerekek portréit rajzolta, majd saját arca felé fordult mûvészi érdeklõdése. Végül szinte kizárólag virágokat festett, kerteket, különös, sejtelmes, néha erõszakos, szúrós és félelmetes virágokat, virágportrékat. Lágy, lírai telítettségû stílusában fellelhetõ a posztimpresszionizmus, a szecesszió, néhol a szürrealizmus hatása. Egyéni kiállításai: Budapest: Mûterem-kiállítás (1964); Mûcsarnok-emlékkiállítás (1987); Székesfehérvár: István Király Múzeum (1980).
/Magyar Életrajzi Lexikon/Kép: Kieselbach