Szobrász. (Vecsés, 1904. dec. 21. – Dachau, 1945. febr. 11.) Jómódú budapesti zsidó polgárcsalád gyermeke. 1924-tõl 1929-ig Képzõmûvészeti Fõiskolán Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke volt, majd Párizsban tanult, ahol Önportré c. mûvével jelentõs sikert aratott. 1929-ben a munkásmozgalom felé fordult, 1932-tõl részt vett az illegális kommunista mozgalomban. Kapcsolatba került József Attilával is. Korai korszakának legjelentõsebb alkotása, az Ülõ munkás életnagyságú figurája 1930-ban szerepelt az Új Progresszív Mûvészek kiállításán a Tamás Galériában. 1934-ben alapító tagja volt a Szocialista Képzõmûvészek Csoportjának. 1936-ban részt vett az Új Realisták kiállításán, 1938-ban Helsinkiben mutatta be mûveit. 1941-ben részt vett a Szocialista Képzõmûvészek kiállításán. 1942-ben illegális kommunista tevékenysége miatt feleségével együtt letartóztatták, 1944 novemberében deportálták Budapestrõl Dachauba, ahol 1945. február 11-én, végelgyengülésben halt meg.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Kik voltak Õk? S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok, Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években, Memento Magyarország 1944, PIM Adattár, Magyar Szobrászok Adattára/Kép: HDKE