Jándi Dávid (1893 - 1944)
Festõ. (Jánd, 1893. ápr. 3. – Nagybánya, 1944. máj.) Sokgyermekes vidéki kisbirtokos, vendéglõs család gyermeke. 1911-1916 között a Nagybányai Mûvésztelepen kezdett festeni, Ferenczy Károly, Réti István és Thorma János tanÃtványaként. Az I. világháborúban katonaként szolgált, orosz hadifogságba esett. 1918-tól Nagybányán és Budapesten élt váltakozva. 1926-tól a Nagybányai Festõk Társaságának rendes tagja. Mûvei nagyváradi, kolozsvári és budapesti kiállÃtásokon szerepeltek. 1938-ban tagja lett a Pesti Izraelita Hitközség keretében megalakult Magyar Zsidó Irodalmi és Mûvészeti Bizottságnak. Részt vett az OMIKE Mûvészakció képzõmûvészeti kiállÃtásain. 1944 tavaszán Nagybányán gyûjtõtáborba zárták. Májusban magyar csendõrök lõtték agyon szökés közben. 1947-ben Örkényi Strasser Istvánnal együtt volt emlékkiállÃtása a budapesti Fókusz Galériában, majd 1966-ban önálló emlékkiállÃtását rendezték meg a Fényes Adolf Teremben. /Magyar Életrajzi Lexikon, S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok, Mûvészeti Lexikon, Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években, Memento Magyarország 1944./Kép: Zsolnai Galéria?? |