Szobrász, éremmûvész. (Budapest, 1897. júl. 26. – Budapest, 1984. aug. 15.) Érettségi után a budapestii Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskarára iratkozott be, majd harmadéves korában az Iparmûvészeti Iskola esti tanfolyamán folytatott tanulmányokat. Ebben az idõben a Galilei Kör rendszeres látogatója volt, ifjúmunkásoknak is tartott elõadásokat, amiért 1920-ban kizárták az egyetemrõl. Ezután férjével együtt Prágában folytatta tanulmányait, majd 1924-1927 között a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán Sidló Ferenc növendéke volt. 1927-tõl 1931-ig a párizsi Julian és a Colarossi Akadémián tanult. Hazatérte után a Nemzeti Szalon és a KÚT kiállításain vett részt. 1930 óta kiállító mûvész. Gyûjteményes kiállításait 1949-ben a Mûcsarnokban, 1962-ben és 1978-ban a Fényes Adolf Teremben rendezte meg. Számos egyéni külföldi kiállítása közül a jelentõsebbek: Franciaország (1960, 1963); Anglia (1961); Svájc (1967); Spanyolország (1975). Kisplasztikáiban, dombormûveiben elsõsorban a hétköznapi élet jeleneteit, az ember mindennapos tevékenységét mintázta meg. Kiemelkedõ személyiségek, elsõsorban a zenei élet nagyságainak karakteres portréit készítette el. Jelentõsebb mûvei: Szõnyi István (1952); Várnai Zseni (1957); Csellista (bronz, 1947); Jehudi Menuhin (bronz, 1962); Küzdõk (terrakotta, 1962). Jelentõs éremmûvészeti tevékenysége is. Egy idõben õ volt a FIDEM magyarországi képviselõje. Az õ kezdeményezésére tartották 1975-ben Budapesten a FIDEM kongresszusát. (Érmei: Móra Ferenc (bronz, 1952); Pécsi Sándor (bronz, 1961); Kodály Zoltán (bronz, 1962). Mûvei több európai múzeum (Musée d'Art, Toulon; Musée Monétaire, Párizs; National Muséet, Koppenhága; National Museum, Stockholm; Wroc?aw Éremmúz.; Történelmi Múzeum Moszkva, Ermitázs, Szentpétervár stb.); továbbá a Magyar Nemzeti Galéria és más magyarországi múzeumok tulajdonába kerültek.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Szobrászok Adattára/