Szobrász. (Szentes, 1911. febr. 6. – Kiskunhalas, 1944. okt. 11.) Kereskedõsegéd volt, majd Szentes városa taníttatta. A Képzõmûvészeti Fõiskolán Sidló Ferenc tanítványa volt. 1935-ben és 1937-ben a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján kitüntetõ elismerést nyert. 1941-ben elnyerte a Wolfner Gyula-díjat. 1935-tõl állította ki a Mûcsarnokban Barlachra utaló, zárt kompozíciójú szobrait. Tagja volt a Képzõmûvészek Új Társaságának, mûveivel szerepelt kiállításaikon a Nemzeti Szalonban. Az 1940-es években szabadiskolát nyitott, ahol olyan fiatal zsidó mûvészek tanultak, akik származásuk miatt nem látogathatták a Képzõmûvészeti Fõiskolát. Mûveivel részt vett az OMIKE képzõmûvészeti kiállításain. A 101/322. tábori munkaszolgálatos század tagjaként 1944. október 11-én, Kiskunhalason agyonlõtték. 1947-ben a budapesti Fókusz Galériában Jándi Dávid festõmûvésszel közösen emlékkiállítást rendeztek mûveibõl. Több mûvét õrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Zsidó Múzeum és a Legújabbkori Történelmi Múzeum.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Kik voltak Õk? S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok, Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években, Memento Magyarország 1944., Magyar Szobrászok Adattára/Kép: Magyar Zsidó Levéltár