Redner Renée (1908 - 1975)
 Redner Renée festõmûvész
1908.május 22-én született Budapesten polgári családban.
Jaschik Álmos szabadiskolájában rajzot, mûvészettörténetet,klasszikus grafikai technikákat, alkalmazott grafikát, díszlet-és jelmeztervezést tanult. Mesterei: Aba-Novák Vilmos, Medgyessy Ferenc és Fényes Adolf tehetségét kitüntetett figyelemmel kísérték.
Részt vett a szolnoki mûvésztelep indulásában. Az Európai Iskola és a KUT tagja volt. Szerepelt a Szalon Tavaszi Tárlatain. Három festõnõ címmel közös kiállításon szerepelt Szántó Piroskával és Lehel Máriával. Rabinovszky Máriusz írt kritikát a kiállításról, ahol RR. könnyed játékosságát emelte ki. Mûvészetére fõképpen Chagall volt igen nagy hatással, de Klee, Míró, Kandinszkij, Bortnyik is befolyással bírt. A vonal, a szín a forma egyaránt izgatta. így a monokróm grafika, a festészet és a szobrászat egyaránt szerepelt az általa gyakorolt mûfajok között. Párizsba tett tanulmányútja alkalmával is a kor legkitûnõbb szellemi, mûvészeti áramlatait szippantotta magába. A történelem viharaiban megmaradt olajfestmények, grafikák. kisplasztikák tanúsítják RR.folyamatos alkotói munkásságát.
Polgári származása és az Európai Iskolához tartozó kultúrája miatt a 3T harmadik kategóriájába: a Tiltott kategóriába sorolták,amibõl egész élete során nem sikerült kitörnie. Ceruza-, tus- és tollrajzokkal. réz- és linómetszetekkel, akvarell- és tempera festéssel, vagy batikolással, textilfestéssel fejezte ki aktuális érzelmeit, gondolatait. Hosszú, fájdalmas betegségben hunyt el 1975 október 5-én. RR. munkássága felfedezésre, rehabilitásra vár. Lánya keramikusként követi édesanyja mûvészi vonalát. 2008-ban saját életmû kiállításán RR.születésének 100. évfordulójára emlékkiállítást rendezett a kõbányai Pataky Mûvelõdés Központ galériájában. (Ma Körösi Csoma Sándor Mûvelõdési Központ.)
A Jaschik Álmos Mûvészeti Szakközépiskola galériájában a Jaschik szellemiség folytonosságát szimbolizáló névadó kiállításon, mint volt Jaschik tanítvány szerepelt ott tanító lányával együtt./Leánya:Tóvölgyi Katalin szíves közlése alapján./
|
