Szín György (1906 - 1943)
Festõ. (1906-1943.) 1925 és 1927 között Párizsban élt, majd Budapesten telepedett le és a Képzõmûvészeti Fõiskolán tanult Benkhardt Ágost növendékeként. A Képzõmûvészek Új Társaságának (KUT) tárlatain 1936-ban és 1940-1943. között szerepelt képeivel. Alkotásaiból Rózsa Miklós 1938-ban rendezett gyûjteményes kiállítást a Tamás Galériában. 1934-ben elnyerte a Nemes Marcell utazási ösztöndíjat, 1935-ben a Lipótvárosi Kaszinó díját.
Munkaszolgálatosként halt meg.
A Magyar Képzõmûvészeti Egyetem vette át a mûvész Amerikai Egyesült Államokban élõ családjának ajándékaként 15 festményét.
/Kieselbach Galéria és Aukciósház – Mûvészek ABC/
A Tamás Galériának mindig is az volt az elve, hogy fõként az elõre törõ, fiatal mûvészeknek juttasson teret és érvényesülést. Ezt az elvet követi a Galéria jubiláris századik kiállításán is.” – írta Kállai Ernõ mûkritikus 1938 októberében az említett galéria Mai Fiatalok címû 100. bemutatójának katalógusában. Tamás Henrik 1928 és 1944 között 155 (!) kiállítást rendezett, mellyel a két háború közötti budapesti mûvészeti élet egyik legjelentõseb, ha nem legprogresszívebb programját hajtotta végre. A mûkereskedõbõl mûvészetszervezõvé és mûvészetalakítóvá fejlõdött Tamás elképesztõ teljesítményére csak a legutóbbi években kezdett fókuszálódni a szakmai figyelem. Az õ egyik felfedezettje volt Szin György festõmûvész is, akinek 1938 áprilisában gyûjteményes kiállításon mutatta be 25 alkotását.
A képcímek alapján Párizsban, Itáliában és Szentendrén készült mûvekbõl álló kollekció fogadtatása igen kedvezõ volt a mérvadó kritikusok részérõl. Szin György azonban nem ezzel a tárlattal vált ismertté a budapesti mûvészetkedvelõ közönség elõtt. A korszak legrangosabb mûvészalakulataként ismert Szinyei Merse Pál Társaság a fiatal tehetségek érvényesülését segítõ szándékkal, 1926-tól rendezte meg az ú.n. Tavaszi Szalont. E tárlatokon azok a zömével fõiskolás fiatalok állíthattak ki, akik még nem voltak más mûvésztársulások tagjai és ily módon szinte alig juthattak nyilvánossághoz. Az 1934. évi Tavaszi Szalon egyik legfõbb attrakciója Szin György kollekciója volt. Az itt bemutatott A falu vakja címû olajfestményét nem csupán több képes hetilap reprodukálta ekkor, de Szin ezzel nyerte el a társaság által kiadott Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjat is. A Képzõmûvészeti Fõiskola évkönyveiben még Schwarz-ként szereplõ fiatal mûvész, feltehetõen 1930 körül magyarosította a nevét Szin-re. Szerényen mért életrajzi adatai szerint 1925 és 1927 között Párizsban élt, majd 1929 és 1934 között Benkhard Ágost tanítványaként végezte el a fõiskolát, ezután pedig ismét a francia fõvárosba tért vissza. A második utazást már minden bizonnyal az 1934-ben elnyert ösztöndíj tette lehetõvé. 1936-ban állított ki elsõ ízben a Képzõmûvészek Új Társaságának tagjaként, majd pár év múlva 1940 és 1943 között már valamennyi KUT-tárlaton, valamint az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület kiállításain is szerepelt mûveivel. 1938-tól rendszeresen dolgozott Szentendrén a mûvészteleptõl függetlenül. 1946-ban ugyan még szerepelt a mártír mûvészeknek emléket állító budapesti tárlaton, de ezt követõen életmûve és alakja elfelejtõdött. Szin fellelhetõ mûveinek összegyûjtése és életmûvének feldolgozása egyelõre még várat magára. Szin 1938-as gyûjteményes kiállításán (a címek alapján) feltûnõen sok volt az álomszerû hangulatot sejtetõ, nosztalgikus érzésekkel telített kép: Aranykor, Este a parkban, Romantika, Régmúlt idõk, avagy Emlékezés.
(Merítés a KUT-ból, X. Jubiláris kiállítás, Haas Galéria, 2006. okt. - nov. (kat. Szin/5) Rum Attila tanulmányával)
|
