„Míg a többi zsidó fiatal Tórát tanult a chaiderben, addig én festészetet” Adler Ernõ Kaba, azaz Elijahu Wolf Adler 1912. november 29. született Szatmárnémetiben. Apja Adler Mór, fia születésekor még nem egész ember, ahogy akkoriban mondták, még csak kereskedõsegéd a 23 esztendõs ifjú. Édesanyja Wieder Eugénia 22 éves, amikor fia megszületik. Házvezetõnõ, írja róla az anyakönyv.A gyermek nyolc évet élhetett Magyarországon, majd a trianoni politikai döntés következtében Szatmárnémetit Romániához csatolták, ezért Adler Kaba már román állampolgárként jelenik meg a szatmári festészeti kiállításokon. A tizenkét- esztendõs Adler Ernõt beíratják a nagyhírû nagybányai festõiskolába, ahol Thorma Jánosnál és Krizsán Jánosnál tanul festészetet. A mesterségbeli tudás, a szakma alapos ismerete nélkül nincs lehetõség mûvészi alkotásra, nincs lehetõség õszintén, ugyanakkor mûvészi módon kifejezni világlátását. A tizennégy esztendõs kamasz 1926 – 1929 között Budapesten folytatta tanulmányait az Iparmûvészeti Iskolában Sándor Béla (Gyõr, 1872. június. 17. – Bp., 1949. szeptember 17.) növendékeként. Mint a müncheni iskola volt tanulója, Sándor Béla átadta tanítványainak az Európa-hírû iskola haladó hagyományait. (Rövid ideig ennek a budapesti iskolának volt tanulója Klein Elu, szatmárnémeti kirakatrendezõ is.)1933. január 29-én, a huszonegy esztendõs fiatal mûvész Budapesten részt vesz a Magyar Izraelita Egyetemi és Fõiskolai Hallgatók Országos Egyesülete által szervezett csoportos kiállításon. A magyar-zsidó diákságot tömörítõ egyesület a felsõoktatásban tanuló fiataloknak kívánt anyagi, társadalmi és erkölcsi segítséget nyújtani. Kulturális rendezvényeket, összejöveteleket, bálokat szervez, amelyek jó alkalmat kínáltak a kezdõk számukra a budapesti mûvészvilággal, a mûkereskedelem képviselõivel való megismerkedéshez. Jaross Andor belügyminiszter 1944. június 6-án föloszlatta az Egyesületet. De most még 1933-at írunk, és az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közmûvelõdési Egyesület, 1910-ben alakult) Ülõi út 11-13 szám alatti székházban, a zsidó származású képzõmûvész hallgatók bemutatkozhattak. Adler Ernõ vezeti a plakáton a kiállító ifjú mûvészek névsorát, majd Anna Margit, Kun Sándor, Péter Imre, Stark Ernõ, Tauber Vilmos, Ungár Ámos Imre, Gerõ Gyula, Izsák Márton, Strasser István, Barna János, Schorr Tibor követi. Ebbõl a csapatból Adler Kabán kívül Gerõ Gyula aradi származású szobrászmûvész, Izsák Márton marosvásárhelyi szobrászmûvész, Strasser István és Anna Margit számára termett hervadhatatlan babérokat a mûvészet.1933-ban Nagybányán is bemutatkozik. Az év folyamán és a következõ év elején magyarországi, olaszországi és ausztriai csoportos tárlatok munkatársa. Elsõ egyéni kiállítása a szülõvárosban, Szatmárnémetiben, volt 1934-ben. Ugyancsak 1934-ben Bukarestben is szerepelt egy csoportos kiállításon a Dallas teremben, ekkor még csak 22 éves.
1935-ben bevonultatták katonának a Román Légierõhöz. Errõl a korszakról egy fényképen kívül semmi nem maradt fenn. Rossz szelek fújnak, úgy tûnik, megszakad a mûvészi pálya. De nem, ecset, ceruza, festék nélkül nem tudott élni. Életének bármelyik korszakából szólítunk meg tanúkat, mindenki ugyanazt mondja: Kaba éjjel-nappal festett.
A mûvészet szeretete sürgette õt. 1936-ban már Nagyváradon és Kolozsváron is bemutatkozik egyéni kiállításon. Még csak 24 éves fiatalember, de már három egyéni kiállítás tud maga mögött. 1938-ba Nagykárolyban, 1940-ben ismét Bukarestben, majd 1941-ben megint a román fõvárosban volt egyéni kiállítása. Fennmaradt festészetének errõl a korszakáról néhány fénykép: 1927-bõl Fiúk madárral. 1934-ben a bukaresti kiállításon is bemutatott sokalakos olajfestménye a Gyászoló család. A nagybányai hatás is kimutatható témaválasztásaiból, mint a Kiránduláson, a Levél címû munkáin.1942-ban Adler Kaba festõmûvészt Ukrajnába vitték kényszermunkára. Egy és fél évet tölt Ukrajnában, mint munkaszolgálatos fogoly. Errõl az idõszakról nincsenek feljegyzések, levelek sem maradtak az utókorra. Ukrajnából hazaérkezve, lesoványodott, kimerült ember száll le a szatmárnémeti állomáson. Alig ér haza máris a szatmárnémeti gettóban találja magát. 1944. május 19 (Elefánt György számításai szerint 18.) és június 1- között (Elefántnál május 31.) õt is bepréselik az egyik marhaszállító vagonba, amelyik Kassán keresztül Auschwitziban állt meg. 1944-1945 között Auschwitz, Mauthausen, Ébensee életének állomásai, ha azt életnek lehet nevezni, ami ott történt. Az õ különleges története az Yediot Ahronot (Legfrissebb Hírek) címû Izraelben megjelenõ tekintélyes lapban 1965. november 25-én vált ismertté.