Színésznõ, rendezõ, színházigazgató. (Nagyvárad, 1910. okt. 24. – Budapest, 1996. máj. 27.) Pályáját 1932-ben a Belvárosi Színházban kezdte, amelynek 1929-ig volt tagja. Simon Zsuzsát Bárdos Artúr fedezte fel, és 1935-ben már Esernyõs király címû színdarabnak egyik szerepét osztották rá, ahol olyan nagy nevekkel játszott, mint Páger Antal, Mezei Mária, Nagy György. 1935-ben már a Belvárosi Színház egyik vezetõ fiatal színésze, de 1939-ben leparancsolták a színpadról. A Belvárosi Színházban a szeme láttára vették le a képét a falról és taposták össze. 1940-1944. között az OMIKE-ben lépett fel. Elsõ színpadi fõszerepe a Dybuk címû színdarabban volt Beregi Oszkárral, Gellért Lajossal, Gonda Józseffel, Horváth Ferenccel. A Hollán utcai OMIKE Kamaraszínház mûvészeti vezetõje volt és tehetséges növendékeket oktatott, többek között Ujfalusi Istvánt, Földi Zsuzsát és a kivételes képességû Vágó Évát A Goldmark-teremben sorozatosan játszott fõszerepeket, így például Boros Elemér Nõs ember címû darabjában, Geraldi Szeretni címû darabjában, ezen kívül szavalt, sanzont énekelt és igen foglalkoztatott mûvész volt. 1945-tól 1947-ig a nagyváradi Állami Sínház igazgatója, 1949-1951-ben a Belvárosi Színház igazgatója. 1950-1956 között a Színiakadémia fõigazgatója. 1957-tõl 1960-ig a Petõfi és a Jókai Sínház igazgatója, 1960-1962-ben a Fõvárosi Operettszínház fõrendezõje, 1962-1990 között a Thália Színház tagja. 1948-tól a Színiakadémián a színészmesterség tanára. Kossuth- díjas (1950) és érdemes mûvész (1973)
/Magyar Színházmûvészeti Lexikon, PIM Adattár,/Lévai Jenõ: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Az OMIKE színháza és mûvészei, Bp. 1943.//Kép: OSZMI Fotótár/