Brácsamûvész, hegedû- és énektanár. (Budapest, 1919. ápr. 27. – Budapest, 1981. máj. 22.) Tanulmányait a Zenemûvészeti Fõiskolán 1934-1943-ban végezte hegedû és ének szakon. Neve szerepel az OMIKE zenekarának és énekkarának névsorában. 1946-1947-ben a Zenemûvészeti Fõiskola énektanára, 1947-tõl a brácsa-fõtanszak vezetõje, 1972-ben rektorhelyettes; 1975-tõl énektanszak-vezetõ; 1936-ban zenekari brácsás; 1947-1976-ban a Magyar Állami Operaház szólóbrácsása. Hangversenyezett hazai és külföldi koncerttermekben; hazai és külföldi nemzetközi zenei versenyek zsûri-tagja. 1964-1978 között vendégtanár a weimari Nemzetközi Zenei Szemlén. Szakfelügyelõ, a Magyar Zenemûvészeti Szövetség elnökségi tagja volt. Számos egyéni hangversenyútja volt Európában. Megjelent hat egyéni hanglemeze.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Zenei Lexikon, Budapest, 1965, OSZK Színháztörténeti Tár – Különgyûjtemény/