Énekesnõ, énektanár. (1921. máj. 16. – London, 2010. okt. 15.) A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián kezdte zenei tanulmányait karmesteri szakon, majd átváltott énekszakra. A Zeneakadémiára Kodály Zoltán vette fel, majd egyik professzora is lett. Elsõ fellépései közé tartozott az OMIKE mûvészakció keretében Händel Judás Makkabeus címû oratóriumának elõadásán az egyik zsidó nõ szerepe. 1943-ban debütált Cherubinoként Mozart Figaro házassága c. darabjának elõadásán az OMIKE operaegyüttesében. Elsõ férje, a kiváló karmester és zeneszerzõ Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol Raoul Wallenberg a nácizmus üldözötteinek a menekítõ akcióit szervezte. 1945–1946 között az Magyar Állami Operaház, 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt, ahol ígéretes színpadi karrierjét betegsége szakította meg. Dalénekesként is elismert volt, számos modern mû bemutatója fûzõdik a nevéhez.
/Wikipédia, Lévai Jenõ: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943./