Budapesten született (1904. december 14.) és Davidovkában (Ukrajna) halt meg 1943. január 30-án. Nemcsak vívó, hanem újságíró is volt. Az 1928-as Amszterdam-i és az 1932-es Los Angeles-i olimpián a kard csapattal aranyérmet nyert. Egyéniben Amszterdamban ezüstérmet nyert, Los Angelesben pedig 5. helyezést ért el. 1930-as és 1931-es Európa Bajnokságon csapatban Európa Bajnokságot nyert. Egyéniben 1925-ben, 1926-ban, 1929-ben és 1930-ban ezüstérmet nyert, harmadik helyezett lett 1931-ben. 10 éves korában kezdett vívni, Santelli mester fedezte fel benne az igazi tehetséget középiskolás korában, amikor bajnokságot nyert. Õ nevezte el az "új D'Artagnant"-nak. Mint ember, egy nagyon jó humorú, kedves ember volt. Mint sportember, mindig a második volt, annak ellenére, hogy a technikája csodálatos volt. Sajnálatos módon, a nácizmus áldozatává vált, amikor munkatáborba vitték Ukrajnába, ahol megfagyott. Szabó István híres filmje, a "Napfény íze" részben az õ életérõl szól.