Karnagy, zeneszerzõ, pedagógus. (Budapest, 1900. júl. 14. – Budapest, 1966. nov. 4.) Zenei tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében Kladivkó Vilmos (hegedû), Thomka István (zongora); a budapesti Zenemûvészeti Fõiskolán Kemény Rezsõ (hegedû), Weiner Leó (zeneszerzés, kamarazene) és Zalánfy Aladár (orgona) tanítványaként végezte. 1922-ben az Állami Színházak korrepetitora; 1923-30-ban a budapesti Városi Színház karigazgatója, karmestere; 1930-1934 között a berlini Max Reinhardt színházak karmestere; 1935-tõl ismét Budapesten mûködött. 1936-ban megalapította a Budapesti Nõi Kamarazenekart; 1939-tõl a Goldmark-zeneiskolatanára, 1940-tõl az OMIKE Mûvészakció zenei elõadásain vezényelt. 1948-60-ban a budapesti Zenemûvészeti Fõiskola ének-tanszakának tanára. 1950-1964 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Kik voltak Õk? Nemzetközi zsidó életrajzi lexikon, / Lévai Jenõ: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943./