Hajnal Anna (1907 - 1977)
 (Gyepûfüzes 1907. február 1. – Budapest, 1977. szeptember 6.) József Attila-díjas (1966) költõ, Hajnal Gábor költõ nõvére, Keszi Imre felesége. A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják. Elemi iskolai tanulmányait Gyepûfüzesen és Pinkafõn végezte, polgári iskolai vizsgáját Szombathelyen szerezte meg. 1926-ban családjával Budapestre, a Wahram utcába költözött, magántanításból élt, angol nyelvórákat adott. Õ és Trencsényi-Waldapfel Imre hozta létre a Tóth Árpád Társaságot, tagjai között olyan kiválóságokkal, mint Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Devecseri Gábor, Szerb Antal, Cs. Szabó László, de festõk és klasszika-filológusok is részt vettek benne. Összejöveteleiket Hajnal Anna lakásán tartották, ahol felolvasóesteket rendeztek egymás között, mûvészeti vitákat folytattak.
Verseit az Álláspont és a Pásztortûz címû folyóirat közölte. 1933 decemberében elõször jelent meg verse a Nyugat címû folyóiratban, ettõl kezdve a Nyugat rendszeresen közölte írásait.
1937-ben megházasodott, férje Keszi Imre író, kritikus és zenetudós.
Hajnal Anna és Trencsényi-Waldapfel Imre közösen adták ki 1937-1938-ban az Argonauták folyóiratot, melyben Vészi Endrétõl Radnóti Miklósig kortárs költõk versei jelentek meg, köztük Hajnal Anna versei. Ekkor figyelt fel rá Babits Mihály is, akit Hajnal Anna mesterének is tekintett.
Hajnal Anna költészetére Horatius és Berzsenyi Dániel hatott. (Himnuszok és énekek-1938)
Elsõ kötete 1935-ben jelent meg Ébredj fel bennem, álom címmel. A II. világháború után kiadta addigi munkáit Összegyûjtött verseim címmel (1946), majd sokáig nem publikált verset.(1952-ig)
1949-tõl mûfordítói (Burns, Breton, Lear, Blake, Swinburne) és lektori tevékenységet folytatott. (Országos Könyvhivatal). 1952-ben jelent meg az Óriások százada címû kötete, ettõl kezdve folyamatosan írt és adta ki köteteit egészen haláláig. Versei között található gyermekvers, elbeszélés is (Több versét a Kaláka együttes és Halász Judit megzenésítve adott elõ.) Kósa György zeneszerzõ kórusmûvet írt „Három kórusmû Hajnal Anna verseire” címmel.
Vészi Endre így emlékezett rá: „Hajnal Anna egyik legmegbecsültebb és legszeretettebb kortársam. Költészetét és emberszeretetét, tevékeny, aktív emberszeretetét nem lehet szétválasztani. Egész életét a költészet sugallatában és szellemében élte át. Ez volt számára a legfontosabb.” Egykori lakóhelyén, a Stefánia út 61. szám alatt megtalálható emléktáblája (férje emléktáblája mellett).Tevékenységét Baumgarten-jutalommal (1947) és József Attila-díjjal (1966) értékelték.
|
