Színész, elõadómûvész, színészpedagógus, színházigazgató. (Budapest, 1897. aug. 20. – Budapest, 1965. okt. 25.) A Mûszaki Egyetem elvégzése után mérnökként dolgozott. Egyetemi évei alatt Ódry Árpádnál tanult. 1921-tõl önálló esteket tartott. 1926–28-ban a Teréz körúti Színpadon, 1931-ben a Képeskönyv Kabaréban szavalt. 1933–1939 között az Országos Színészegyesület színészképzõ iskolájában tanított. 1938-ban a Városi Színházban is fellépett. 1939-1944 között csak az OMIKE Mûvészakció keretében mûködhetett. Fõleg szavalt, és Karinthy prózákat adott elõ a közönség nagy tapsaitól kísérve. A fiatalok tõle tanulták az elõadás, a szavalás mûvészetét. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, majd igazgatója volt. 1946–47-ben a Mûvész, 1949-ben a Belvárosi Színház is foglalkoztatta. 1950–51-ben az Úttörõ, 1951-ben az Állami Faluszínházhoz szerzõdött, amelyet 1957-tõl haláláig igazgatott. 1957–1959 között az Irodalmi Színpadon önálló esteket tartott, 1959-ben a Bartók Teremben is játszott. 1946–1950 között a Színiakadémián beszédmûvelést tanított. Többnyire karakterfigurákat alakított groteszk ábrázolásmóddal. Önálló estjeivel és irodalmi mûsoraival, versértelmezéseivel fontos szerepet játszott a patetikus színészi megoldásoktól és deklamálástól mentes elõadói stílus megteremtésében. 1956-ban Kossuth-díjat, 1957-ben kiváló mûvész kitüntetést kapott.
/Magyar Színházmûvészeti Lexikon, Színházi Kislexikon, Füzesi Róbert: Színház az árnyékban.//Kép: OSZMI Fotótár, Ascher Oszkár tanítás közben. Fénykép 1947. 11×8 cm. - OSZK Színháztörténeti Tár KA 7337/4./