Festõmûvésznõ. (Borota, 1913. december 23. – Budapest, 1991. június 3.)
A Képzõmûvészeti Fõiskolán 1936-ban fejezte be tanulmányait, mestere Vaszary János volt. Elsõ gyûjteményes kiállítását férjével, Ámos Imrével együtt az Ernst Múzeumban rendezte meg 1936-ban. 1936-tól alkotói munkásságának fõ helyszíne Szentendre volt, férjével, Ámos Imrével együtt. 1937-ben férjével együtt ellátogatott Párizsba, ott találkoztak Marc Chagall mûvészetével, amely mindkettõjükre mély benyomást tett. Anna Margit tragikus körülmények közt özvegyült meg, természetesen, mint festõre is hatott rá a vérzivataros történelem. A második világháború idején férjét behívták munkaszolgálatra a délvidéki, majd a keleti harctérre, a háború vége felé feltehetõen Szászországba hurcolták, s ott halt meg egy táborban 1944-ben vagy 1945-ben. Ekkor vált festészetében az ember bábuvá, aki ki van szolgáltatva a sorsnak. Szürreálisabbá és expresszívebbé vált mûvészete. 1945-48-ban az Európai Iskola kiállítótermében mutatta be alkotásait. 1949-tõl a tiltott kategóriába tartozott mûvészete. Az 1960-as évektõl már átkerült a tûrt kategóriába, jelentkezett fojtott tragikumú, gyermekien naiv tisztaságú festõi mondanivalóival. 1970-ben alkotta meg olaj/vászon festõi alapra fotókollázsokból festõi ars poeticáját. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. Gazdag életmûvet hagyott hátra, festményein a XX. század számos stílusirányának (expresszionizmus, szimbolizmus, szürrealizmus, absztrakt mûvészet) metamorfózisa valósult meg az õ festészetében, a groteszk, a humor és a fekete humor sem idegen az õ képein. 1984-tõl az Ámos Imre – Anna Margit Gyûjtemény önálló múzeumi épületben tekinthetõ meg Szentendrén. Anna Margit adománnyal is gyarapította a gyûjteményt.
/Wikipedia/