Festõ, grafikus. (Budapest, 1914. okt. 27. – Budapest, 1986. máj. 3.) Bálint Aladár (1881–1921) fia, Osvát Ernõ unokaöccse. 1930–1934 között az Iparmûvészeti Fõiskola reklámgrafikai tanszékén Helbing Ferenc hallgatója volt, bár érdeklõdése már ekkor a XX. századi modernek (Picasso, Braque) felé irányult. 1934-ben Párizsba ment, Robert Capa fotográfus segédje lett, s itt ismerkedett meg Vajda Lajos fotómontázsaival. Három hónapi kinn tartózkodás után Vaszary János és Aba Novák Vilmos szabadiskolájában festészeti tanulmányokat folytatott, s baráti kapcsolatba került Vajdával. Ebbõl az idõbõl való festményei Czóbel Béla hatását tükrözik (Petróleumlámpás csendélet, 1939; Szobám Bindorferéknél, 1937). Bár több csoportos kiállításon is részt vett (KÚT, Szinyei Társaság, Szocialista Mûvészcsoport), alkalmilag a szentendrei festõk köréhez csatlakozott. 1938-ban a Népszavánál volt képzõmûvészeti kritikus. Elsõ gyûjteményes kiállítását 1938-ban rendezték meg a Tamás Galériában. Az 1939–1941 között készült munkái, elsõsorban Gyertyafénynél c. linósorozata jellegzetes stílusának elõfutárai. Motívumai ekkortól leegyszerûsödtek. Az alakok, tárgyak körvonalakat hangsúlyozó, applikációt idézõ, töredékes, fragmentumszerû felvonultatása, a sejtelmes víziók a szorongás hordozói. Humorral átszõtt fotómontázsai, a lapok képzettársításai a mûvész groteszken tragikus önvallomásai. 1938 és 1964 között 18 alkalommal rendeztek gyûjteményes kiállítást mûveibõl, többek között Haarlemben (1957), Brüsszelben (1958, 1960), Párizsban (1959). 1959-ben a párizsi Édition Lebergerie ~ Babits-illusztrációit A Jeruzsálemi Biblia c. albumban tette közzé. A háború után a nyugati és keleti hagyományokat megújító Európai Iskola tekintélyes képviselõje volt. Az 1960-as, 1970-es években ún. obzséket készített: a hétköznap eldobott tárgyait, a múlt avítt formáit (patkót, csontdarabkát, láncot) a szürrealizmus, a dadaizmus s az esztétikum jegyében abszurd, egyben lírai tartalommal ruházta fel. Az 1970-es években, termékeny korszakában újabb kiállításokkal jelentkezett: Gyõr (1971); Budapesti Mûcsarnok (1972); Miskolc (1972); Szeged (1976); Bp.-i Iparmûvészeti Múzeum (1976); Magyar Nemzeti Galéria (1978); Helikon Galéria (1979); Szentendre, Ferenczy Múzeum (1981); Budapesti Mûcsarnok (1984). Mûvészi oeuvre-jét a szentendrei iskola szürrealisztikus hagyománya, az emlék- és álomképek, víziók variációi, ismétlõdése, harmonikus szintézise, s egyben tartózkodó, finom líraisága határozza meg. Kossuth-díjas (1985), érdemes mûvész (1973), kiváló mûvész (1983).
/Magyar Életrajzi Lexikon/Kép: /Kieselbach Galéria és Aukciósház – Mûvészek ABC/