Szobrász, festõ. (Újpest, 1889. nov. 19. – Budapest, 1965. jan. 24.) Mint fiatal épületszobrász iratkozott be az Iparmûvészeti Iskolába. Tanárai Mátrai Lajos, Simay Imre és Maróti Géza voltak. Három év után dekoratív szobrászmûhelyt nyitott, de vállalkozása nem járt sikerrel. Ezután kiment Párizsba, ahol nehéz körülmények között tanulmányozta a modern francia szobrászatot és festõmûvészetet. Hazatérve a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Egyesülete (KÉVE) mûvészegyesületben rendezte elsõ gyûjteményes kiállítását 1918-ban. A Tanácsköztársaság megdöntése után külföldre távozott. Jób-illusztrációit 1920-ban Berlinben készítette. Több ízben volt Párizsban. 1926- tól 1932-ig Pozsonyban dolgozott, fõleg portrészobrokat és kisplasztikát készített. 1934-ben csatlakozott a fiatal szocialista képzõmûvészek csoportjához. Mûvészetének kialakulására hatott az egyiptomi szobrászat, a görög szépségideál és a reneszánsz éppúgy, mint a század eleji modern szobrászat. Mûvészete a két háború között szembenállást jelentett a hivatalos mûvészet irányzatával, az expresszionizmus egyik leghatásosabb magyar képviselõje. 1948-ban Párizsban, 1957-ben Budapesten a Mûcsarnokban rendezett gyûjteményes kiállítást. Kossuth-díjas (1949), érdemes mûvész (1964).
/Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Szobrászok Adattára/Kép: Képzõmûvészet Magyarországon