Szobrász. (Újpest, 1896. aug. 12. ? London, 1986. máj. 4.) Az 1920-as évek elején a bécsi Anton Hanak (az iparm?vészeti iskola igazgatója) m?termében dolgozott. Párizsban Antoin Bourdelle fedezte fel, s 1925-t?l kezdve rendszeresen szerepelt a Salon des Tuilleries és a Salon des Indépendents kiállításain. 1930-as párizsi gy?jteményes kiállítása alkalmával Maurice Raynal, a neve m?kritikus el?adást is tartott m?vészetér?l. A kiállításnak nagy sikere és nemzetközi sajtóvisszhangja volt. ?A k?be meredt szeretet? m?vészét?l a Musée de Luxembourg megvásárolta az Anyaság cím? márványszobrát. Itthon a KUT csoportkiállításain szerepelt néha egy-egy m?vével, és a Szépm?vészeti Múzeum vásárolt t?le. M?vészetének jelent?ségét csak kevesen ismerték fel. Kassák Lajos és Rabinovszky Máriusz írt kisebb cikkeket róla, és 1945-ben jelent meg egy kis album Révész Béla, Kárpáti Aurél és mások írásaival, harminc reprodukcióval. Földes Lenke az agyagminta elhagyásával zsírk?b?l, márványból vagy fából faragta szobrait. Az architektonikusan zárt, tömbszer? szobrok letisztult, mély érzelemvilágról tanúskodnak. Témája ? egy-két kivételt?l eltekintve (Menekül?k; Ádám és Éva) ? az anyaság és a n?. Álló, ül?, fürd?, táncoló, alvó, támaszkodó n?alakjai és gyermeküket dajkáló, ölel?, véd?, óvó anyái bens?séges, meghitt, tömény érzelmi kisugárzású aurát vonnak maguk köré: Táncosn?, márvány, 1933 el?tt; Térdel? anya gyermekével, márvány, 1939 el?tt. Ez utóbbinál a testi, lelki egybetartozást az egy tömbb?l kifaragott, zárt, gúla alakú kompozíció érzékelteti. Átszellemült, földöntúli boldogság, gyengéd szeretet, lelkileg determinált testiség, öröm és gond fejez?dik ki a szobron, mely az anyaság e világi misztériumának jelképe. Földes Lenke szobrai kis méreteik ellenére monumentálisak. Letisztult plasztikai formáinak egyszer?sége nem keresett póz, álnaivitás, hanem tudatos, megküzdött egyéni eredmény. A végletesen leegyszer?sített, csak jelzésszer?en tagolt, zárt formák, az ökonomikus építkezés és a befelé él? lélek, a szeretet emlékm?veinek létrehozására irányuló törekvés egyéni, mással össze nem téveszthet? stílust, semelyik iskolához nem sorolható m?vészetet eredményezett, noha az expresszionista és kubista szobrászat tanulságai leolvashatók m?veir?l.
/Magyar M?vészet 1919-1945., PIM Adattár, Magyar Szobrászok Adattára/