Festő, grafikus, díszlettervező, művészeti író. (Abony, 1907. ápr. 27. – Budapest, 1961. jan. 16.) 1925-től 1930-ig a Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Réti István és Vaszary János növendéke volt. Többször járt tanulmányúton Bécsben, Párizsban, Lengyel-, Német- és Olaszországban. A 20-as évek végén bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s művészi tevékenysége 1931-től szinte kizárólag ennek ügyét szolgálta. Emiatt több ízben (1932-ben, 1934-ben és 1942-ben) be is börtönözték. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja volt. 1945-ben az MSZMP pártközpont kulturális osztályát vezette. 1947–48-ban a Madách Színház és más színházak díszlettervezője, 1948-tól az Iparművészeti Főiskola tanára. 1927. évi első kiállítását 1929-ben, 1931-ben, 1947-ben és 1960-ban újabb, főként tájképeket és figurális kompozíciókat bemutató gyűjteményes tárlatok követték. Képeit az expresszionizmussal rokon stílusban erőteljes színekkel festette. Antifasiszta tartalmú linóleummetszet-sorozatot készített Német maszlag török áfium címmel. 1945 után modern regényekhez készített rajzokat. Mint művészeti író is jelentős volt. Munkácsy-díjas (1960).
/Magyar Életrajzi Lexikon/Kép: Múlt és Jövő....