Festő. (Budapest, 1881. jan. 30. – Auschwitz, 1944.) 1899-ben Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon magániskolájában tanult, és mesterét elkísérte Nagybányára is. A nagybányai iskolázottság meghatározó jelentőségű volt számára. Egyaránt festett cezanne-i alapokon nyugvó, klasszicizáló hangvételű figurális kompozíciókat és a formák tektonikáját hangsúlyozó, de mégis expresszív, lendületes csendéleteket. 1919-ben a Nemzeti Szalon ezüstérmét nyerte el egyik képével. 1928-1930 közt tanulmányutat tett Németországba, Párizsba és Amerikába. Hazatérte után több éven át tanított rajztanárként az Országos Izraelita Tanítóképzőben. Ezekben az években - barátjának Nagy Istvánnak a hatására - rengeteg pasztellképet készített, melyek hangulatos falusi utcákat, népi életképeket ábrázoltak. 1944. november 16-án hurcolták el a nyilasok a budapesti gettóból Auschwitzba, valószínűleg ott halt meg.
/S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok, Kieselbach Galéria és Aukciósház – Művészek ABC/