„Míg a többi zsidó fiatal Tórát tanult a chaiderben, addig én festészetet” Adler Ernő Kaba, azaz Elijahu Wolf Adler 1912. november 29. született Szatmárnémetiben. Apja Adler Mór, fia születésekor még nem egész ember, ahogy akkoriban mondták, még csak kereskedősegéd a 23 esztendős ifjú. Édesanyja Wieder Eugénia 22 éves, amikor fia megszületik. Házvezetőnő, írja róla az anyakönyv.A gyermek nyolc évet élhetett Magyarországon, majd a trianoni politikai döntés következtében Szatmárnémetit Romániához csatolták, ezért Adler Kaba már román állampolgárként jelenik meg a szatmári festészeti kiállításokon. A tizenkét- esztendős Adler Ernőt beíratják a nagyhírű nagybányai festőiskolába, ahol Thorma Jánosnál és Krizsán Jánosnál tanul festészetet. A mesterségbeli tudás, a szakma alapos ismerete nélkül nincs lehetőség művészi alkotásra, nincs lehetőség őszintén, ugyanakkor művészi módon kifejezni világlátását. A tizennégy esztendős kamasz 1926 – 1929 között Budapesten folytatta tanulmányait az Iparművészeti Iskolában Sándor Béla (Győr, 1872. június. 17. – Bp., 1949. szeptember 17.) növendékeként. Mint a müncheni iskola volt tanulója, Sándor Béla átadta tanítványainak az Európa-hírű iskola haladó hagyományait. (Rövid ideig ennek a budapesti iskolának volt tanulója Klein Elu, szatmárnémeti kirakatrendező is.)1933. január 29-én, a huszonegy esztendős fiatal művész Budapesten részt vesz a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete által szervezett csoportos kiállításon. A magyar-zsidó diákságot tömörítő egyesület a felsőoktatásban tanuló fiataloknak kívánt anyagi, társadalmi és erkölcsi segítséget nyújtani. Kulturális rendezvényeket, összejöveteleket, bálokat szervez, amelyek jó alkalmat kínáltak a kezdők számukra a budapesti művészvilággal, a műkereskedelem képviselőivel való megismerkedéshez. Jaross Andor belügyminiszter 1944. június 6-án föloszlatta az Egyesületet. De most még 1933-at írunk, és az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület, 1910-ben alakult) Ülői út 11-13 szám alatti székházban, a zsidó származású képzőművész hallgatók bemutatkozhattak. Adler Ernő vezeti a plakáton a kiállító ifjú művészek névsorát, majd Anna Margit, Kun Sándor, Péter Imre, Stark Ernő, Tauber Vilmos, Ungár Ámos Imre, Gerő Gyula, Izsák Márton, Strasser István, Barna János, Schorr Tibor követi. Ebből a csapatból Adler Kabán kívül Gerő Gyula aradi származású szobrászművész, Izsák Márton marosvásárhelyi szobrászművész, Strasser István és Anna Margit számára termett hervadhatatlan babérokat a művészet.1933-ban Nagybányán is bemutatkozik. Az év folyamán és a következő év elején magyarországi, olaszországi és ausztriai csoportos tárlatok munkatársa. Első egyéni kiállítása a szülővárosban, Szatmárnémetiben, volt 1934-ben. Ugyancsak 1934-ben Bukarestben is szerepelt egy csoportos kiállításon a Dallas teremben, ekkor még csak 22 éves.
1935-ben bevonultatták katonának a Román Légierőhöz. Erről a korszakról egy fényképen kívül semmi nem maradt fenn. Rossz szelek fújnak, úgy tűnik, megszakad a művészi pálya. De nem, ecset, ceruza, festék nélkül nem tudott élni. Életének bármelyik korszakából szólítunk meg tanúkat, mindenki ugyanazt mondja: Kaba éjjel-nappal festett.
A művészet szeretete sürgette őt. 1936-ban már Nagyváradon és Kolozsváron is bemutatkozik egyéni kiállításon. Még csak 24 éves fiatalember, de már három egyéni kiállítás tud maga mögött. 1938-ba Nagykárolyban, 1940-ben ismét Bukarestben, majd 1941-ben megint a román fővárosban volt egyéni kiállítása. Fennmaradt festészetének erről a korszakáról néhány fénykép: 1927-ből Fiúk madárral. 1934-ben a bukaresti kiállításon is bemutatott sokalakos olajfestménye a Gyászoló család. A nagybányai hatás is kimutatható témaválasztásaiból, mint a Kiránduláson, a Levél című munkáin.1942-ban Adler Kaba festőművészt Ukrajnába vitték kényszermunkára. Egy és fél évet tölt Ukrajnában, mint munkaszolgálatos fogoly. Erről az időszakról nincsenek feljegyzések, levelek sem maradtak az utókorra. Ukrajnából hazaérkezve, lesoványodott, kimerült ember száll le a szatmárnémeti állomáson. Alig ér haza máris a szatmárnémeti gettóban találja magát. 1944. május 19 (Elefánt György számításai szerint 18.) és június 1- között (Elefántnál május 31.) őt is bepréselik az egyik marhaszállító vagonba, amelyik Kassán keresztül Auschwitziban állt meg. 1944-1945 között Auschwitz, Mauthausen, Ébensee életének állomásai, ha azt életnek lehet nevezni, ami ott történt. Az ő különleges története az Yediot Ahronot (Legfrissebb Hírek) című Izraelben megjelenő tekintélyes lapban 1965. november 25-én vált ismertté.