Színész, versmondó. (Budapest, 1913. jún. 8. - Budapest, 1993. márc. 31.) A Színiakadémián 1935-ben szerzett diplomát. El?ször Homonnai István színtársulatának, majd a szolnoki, 1938-tól egy évig a debreceni színház tagja. Az 1938-as események a debreceni színház tagjaként érték el, és mivel a Színészkamarába nem vették fel, állástalanná vált. Elhatározta, hogy feljön Budapestre Debrecenb?l és itt próbál munkát, elfoglaltságot találni. Ekkor találkozott Bálint Lajossal, aki meghívta a különböz? OMIKE m?vészestekre el?adóként. 1939-ben, három hónapos katonai szolgálat után állandó tagja lett az OMIKE M?vészakciónak.1939-41 között a Goldmark-terem el?adásain szerepelt. Els? szerepét a Rembrandt cím? drámában játszotta. Még háromszor hívták be munkaszolgálatra, majd kikerült a frontra és onnan tért haza 1945-ben. A felszabadulás után a Nemzeti Színházhoz szerz?dött. 1949-ben az Állami Bányász Színház alapító igazgatója, amely egy év múlva Honvéd Színház, majd 1951-ben A Magyar Néphadsereg Színháza lesz. 1953-tól 1970-ig a Madách Színház társulatának tagja, 1952-54 között a Színiakadémia beszédm?vészet-tanára. Pályájának súlyponti része el?adóm?vészi tevékenysége. Jászai Mari díjas (1958), érdemes (1955) és kiváló m?vész (1970).
/Magyar Színházm?vészeti Lexikon, Színházi Kislexikon, Budapest, 1969., Füzesi Róbert: Színház az árnyékban.//Kép: OSZMI Fotótár, http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz10/296.html/