Operaénekes, basszus. (Pécs, 1898. – Zürich, 1981. febr. 16.) Tanulmányait Kalliwoda Olgánál kezdte, majd Bécsben D. Andersen és J. von Manowarda tanítványaként folytatta. 1923-ban Plauenben Wagner Tannhäuser c. zenedrámájának Hermann őrgrófjaként mutatkozott be. Ezután Düsseldorfban és Duisburgban-a két városban párhuzamosan működő – Deutsche Oper am Rhein-nél működött. A harmincas évek végén a Berlini Operaház művésze volt. 1933 után Grazban énekelt, majd néhány évig Budapesten élt. 1939-1944 között csak az OMIKE operaelőadásain szerepelhetett. 1944-ben Bergen-Belsenbe hurcolták. A koncentrációs táborból felszabadulva New Yorkba ment, a Metropolitan tagjaként bejárta a világot. 1966-ban Magyarországon vonult vissza a színpadtól legkedvesebb szerepével, Mozart: Varázsfuvolájának Sarastro-jával. Színészi képessége is kiváló volt; bensőséges orgánumával dalénekesként is kimagaslót alakított.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Zenei Lexikon, Budapest, 1965., Kik voltak Ők? Nemzetközi zsidó életrajzi lexikon/