Heged?m?vész, karmester, pedagógus, (Budapest, 1905. ápr. 24. ? Budapest, 1979. jún. 1.) Sándor Renée zongoram?vész öccse. Felesége Dénes Vera gordonkam?vész. A budapesti Zenem?vészeti F?iskolán Mambriny Gyulánál és Waldbauer Imrénél tanult, 1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymesterként, majd 1933-tól segédkarmesterként tevékenykedett. Az aktív hangszerjátékról karbántalmai miatt fokozatosan le kellett mondania. A harmincas évek derekán már elismert karmesterként számos együttest (pl. a Magyar N?i Kamarazenekart) dirigált. Els?sorban a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint századunk magyar muzsikájának bemutatását szorgalmazta, hazánkban els?ként adta el? Bartók 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját. 1945 után a Székesf?városi Fels?bb Zeneiskolában és a Nemzeti Zenedében heged?t és kamarazenét tanított. 1949-ben Járdányi Pál, Rényi Albert és Szervánszky Endre közrem?ködésével 5 kötetes Heged?iskolát adott közre, amelyben a kodályi és a népdalon alapuló pentaton melodika játékmódját els?nek publikálta az alapfokú oktatás számára. Ugyanebben az évben az újonnan megalakult Bartók Béla Zenem?vészeti Szakiskola igazgatójává nevezték ki. Karmesteri tevékenységét ez id? tájt sem hagyta abba; az intézmény ének- és zenekarával számos produkciót adott el?. 1958-75 közt a budapesti Zenem?vészeti F?iskolán tanított kamarazenét. 1963-ban szervezte meg tanítványaiból a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek haláláig m?vészeti vezet?je maradt.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Lévai Jen?: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943./