Karmester. (Budapest, 1907. jún. 25. ? Genf, 1988. máj. 20.). Zenei el?tanulmányai (heged?, zongora) után a budapesti Zenem?vészeti F?iskolán 1935-ben végzett Kodály Zoltán (zeneszerzés) növendékeként. Bár sosem voltak zeneszerz?i törekvései, meg akarta tanulni, hogy miképp ?készül? a zene, így lett kiváló karmestere a modern, els?sorban Bartók-Kodály m?veknek. 1935-ben Brüsszelben Hermann Scherchen (vezénylés) tanítványa. 1932-t?l 1936-ig a Budapesti Hangversenyzenekar heged?se volt; 1936-ban dirigálta els? hangversenyét a Zeneakadémia nagytermében, majd holland, belga, olasz városokban és Bécsben szerepelt. 1939-1943 között az OMIKE (Goldmark) zenekar alapítója és vezet?je volt. 1945-50-ben a Székesf?városi Szimfonikus Zenekar karmestere. 1949-t?l 1956-ig a budapesti Zenem?vészeti F?iskola tanára (vezénylés). 1951-1956 között a Magy. Rádió Szimfonikus zenekarának vezet? karmestere volt. 1956 után Ny-Európában, a 60-as években az USA-ban m?ködött; 1964-1970 között New York államban a Rochesteri Philharmonic Orchestra zeneigazgatója. Itt is módot talált arra, hogy az újabb magyar zene népszer?sít?je legyen. A 70-es években visszatért Európába, és Genfben telepedett le. Az 1945-1956 közötti évtized magyar zenei életének egyik meghatározó személyisége; a magyar muzsika Bartók és Kodály nevével fémjelzett h?skorának egyik kiemelked? küzd?társa. Felejthetetlen Mozart-koncertek f?z?dnek nevéhez és fontos bemutatók: Kodály-, Weiner-, Veress-, Farkas-, Szabó-, Kókai- és Sugár-m?vek els? el?adása. Neki köszönhet? a Bartók-, Kodály-kompozíciók bemutatói mellett számos kortárs magyar m? külföldi ?sbemutatója. A kar mestersége c. könyve kéziratban maradt. Kossuth-díjas (1951), Érdemes m?vész (1953).
/Magyar Életrajzi Lexikon, Lévai Jen?: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943./