Adatok:Született: 1869 június 2. Pest
1885 - tudósításokat ír a Pesti Hírlap részére
1887 - Jászai Mari -szerelem
1890 - 1906 Párizs, London
1896 -els? dráma bemutatója: Péntek este
1920 - Vígszínház háziszerz?je
1936 - utolsó drámájának bemutatója: Bodnár Lujza
1939- darabjait letiltják a magyar színpadokról
1944 november 30. Budapest- halálaA szecessziónak nevezett stílustörekvés a századfordulón és a század elején kiutat keresett a kicsinyessé és szürkévé vált polgári világból, már szembe is fordult a polgársággal, csak azt nem tudta, minek a nevében harcol, és merrefelé vezet az út: polgárellenes polgári magatartás volt, antikapitalizmus forradalom nélkül, elfutás valahonnét valahová, anélkül hogy pontosan tudnák, mi el?l menekülnek, és hová is lehet menekülni. Így azután a szecesszió jórészt megmaradt a stilisztikai lázadásnál, az új szókötések és új mondathangulatok keresésénél, a polgári élet megvetésénél, egy tulajdonképpen önmagával meghasonlott polgári tudatnál. A szecesszió a századfordulón világjelenség, hatása igen széles kör?, a m?vészetek minden ágában jelentkezik. Az irodalmi szecesszió burjánzó nyelvi törekvéseit nevezik stílromantikának.Ennek a szecessziónak, ennek a stílromantikának a mi irodalmunkban a legjellegzetesebb alakja Szomory Dezs?.A pesti zsidó kispolgári világból kin?tt tehetséges fiatalember már korán idegenkedik eleve adott környezetét?l. Hívják, elragadják a m?vészetek: költészet, zene. Muzsikusnak indul, a Zeneakadémia hallgatója, Liszt Ferenc b?völetében él. Kés?bb, aggastyán koráig a maga gyönyör?ségére orgonázik, és élete folyamán hosszú id?kön át volt mellékesen zenekritikus. A félig még kamasz ifjút Jászai Mari, a mindenkinél nagyobb tragika tünteti ki szerelmével, ? találja ki számára a Szomory nevet is. 1890-ben - huszonegy éves korában - be kellene vonulnia katonának, de retteg t?le, és Párizsba szökik. Tizenhat évig él Franciaországban, ott érik magyar íróvá. Korábban nyomorog, de azután Daudet írói és Munkácsy Mihály m?vészi körébe kerül, újságoknak dolgozik, egy francia novelláskötete is megjelenik. Ekkor még tart a naturalizmus divatja, és Szomory naturalista írónak indul: az élet apróságainak finom megfigyel?je. Lelkében, vágyaiban itthon él, de nem jöhet haza, mert körözött katonaszökevény. Maga helyett cikkeit és novelláit küldi haza. Távolléte alatt két novelláskötete is jelenik meg itthon, neve kezd ismert lenni az újakat keres? századfordulói irodalomban. Csak ? maga nincs a hazájában. Holott egyre jobban gyötri a honvágy, de nem a hazai polgári világhoz, ahonnét származik, hanem ahhoz a magyar nemesi-udvari körhöz, amelyet megszépítve képzel el. Szomory Dezs? egy sohasem volt, emelkedett érzésvilágú, ünnepélyesen színes magyar mágnás-mesevilágot formál ki képzeletében, ez az úri kör lelkesedik a Habsburgokért, és ezek a mesebeli Habsburgok maguk is lelkesen szeretik a maguk magyarjait. Ez az ábránd talál költ?i megfogalmazásra a Párizsban írt költ?i és ünnepélyes színjátékban, a Mária Terézia udvaráról szóló A nagyasszonyban.Ennek a drámának a költ?isége elfeledteti, hogy rosszul szerkesztett, inkább párbeszédes epika, mint dráma, sajátosan költ?i nyelvezete azt is elfeledteti, hogy jellemei elvont példázatok. Itt szakít Szomory a naturalizmussal, itt jelenik meg a jellegzetes Szomory-stílus. Erre a nyelvezetre er?sen hatott Bródy is, de a régi magyar irodalom is, és a modern francia stílustörekvések is. A maga sajátos vegyességében jellegzetesen szecessziós m?, de a barokk id?k hangulatát idézi. S minthogy a Habsburgok dics?ségér?l szólt, a szerz? kegyelmet kapott, hazajöhetett, m?vét sikerrel bemutatták, és ett?l kezdve jó három évtizeden át Szomory ünnepelt prózaíró és színpadi szerz? volt.Mint prózaíró els?sorban novellista: a pillanatnyi helyzetek és a lélek apró rezdülései az ? legigazibb témavilága. Apró részletmegfigyelésekkel bírálja és marasztalja el a polgári és a kispolgári világot, amelyet kit?n?en ismer és megvet. Nem balról bírál, a politikai törekvésekhez egyszer?en süket, és még a polgári baloldalhoz sincs köze. De nem is jobbról, mert az az emelkedett úriasság, amelynek szemszögéb?l megbélyegzi a polgári kicsinyességeket és alantasságokat, egyszer?en nem létezik a magyar társadalomban. Szomory arisztokratikusságához nincs olyan valóságos arisztokrácia, amellyel azonosulhatna. Mint ahogy az a csodálatosan gazdag nyelvezet, amellyel kifejezi magát, m?vi úton el?állított, el?d és utód nélküli m?nyelv, amely azonban zeneibb hatású, mint bárki nyelve az irodalmunkban: nemhogy szavalható, de dúdolható, ritmikája néha fontosabb, mint az értelme. Az olvasó el?bb bosszankodik, azután hatása alá kerül, és egyszerre csak észreveszi, hogy lelkesedik érte. Voltak, akik ezt a nyelvet magyartalannak mondották. Dehogyis az! Csak egy kifejezetten irodalmi célokra formált magyar nyelvváltozat, amelyet az tud igazán ízlelni, aki nagyon alaposan ismeri a magyar nyelv titkait. Szomory igazi hazája a magyar nyelv, amelynek birtokában önkényúrnak érzi magát. És öngyötr? m?gonddal, látomásokra és zenei élményekre egyszerre törekedve írja novelláit, s köztük néha terjedelmesebb prózáit is. Ezek nem igazi regények. A kit?n? A párizsi regény - talán legjelentékenyebb prózai m?ve - párizsi éveinek krónikája, a századforduló párizsi nyomorának és m?vészéletének korképe. A Levelek egy barátn?mhöz lírai m?: saját vágyainak, érzelmeinek, életmódjának és m?vészetének vallomáskönyve. Ebb?l a szakadatlan és áradó m?vészkedésb?l igazán egyszer lép ki, amikor az els? világháború folyamán megírja egy képzelt francia katona harctéri közléseit: Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérr?l. Ez a könyv a felháborodott humanista tiltakozása a háború embertelenségei ellen, politizáló könyv, harcos antimilitarista m?.Szomory prózájában - amelyhez hozzátartoznak cikkei, irodalmi elmélkedései és zenekritikái is - igen nagy m?veltség, kultúraszeretet kap hangot, de közben csúfolódó, a közkelet? igazságok iránt szkeptikus, és mindig egészségesen érzéki: ünnepli a szerelmet, és leborul a n?i szépség el?tt. Sajátos, magányos jelenség az irodalmunkban. Prózája mindig is az irodalmi ínyencek olvasmánya volt.Drámái azonban tömegeket vonzottak, igazi sikerdarabokat tudott írni, és a néz?k az érdekes cselekményért tudomásul vették a túl egyéni, sok elemb?l összesz?tt költ?i nyelvezetet is. Mert a Szomory-alakok a színpadon is Szomory-nyelven beszélnek.Igen jó történelmi drámaíró. A nagyasszony még inkább csak egy kor hangulatát felidéz? életképsorozat volt, de a II. József a legjobb magyar történelmi drámák közé tartozik. Szomory megértette, hogy a kivételes Habsburg, az oly jó szándékú II. József légüres térben akart új világot formálni, és ábrázolni tudta, hogy a kalapos király haladó törekvéseivel szemben a maradi magyar nemeseknek volt igazuk, mert azok képviselték az éppen ama korban megizmosodó és történelmet formáló nemzettudatot. A maga nemében jó dráma a harmadik Habsburg-színjáték, a Mária Antónia is, noha a hangsúly a királyné egyéni tragédiáján van, és nem a forradalom történelmi er?in. De igazán szép drámai m? a mohácsi tragédiát színpadra viv? II. Lajos király. Egy összeomló világ lírai látomása. És mint minden Szomory-dráma, ez is jó szerepeket ad a színház m?vészeinek. Mer?ben más világ a polgári körökben játszódó társadalmi drámák sora. Ezekben f?leg a polgárt bíráló író szólal meg: lírai tragédiák és csúfondáros komédiák határán bonyolódnak ezek a színpadi történetek. Olykor kés?bb megjelennek a modern n?k (Takács Alice meg a többiek), akik hivatástudattal keresik a maguk életformáját. De a szerz?t itt sem a társadalmi, hanem a lélektani probléma érdekli.Szomoryt ünnepelték és megmosolyogták, lelkesedtek érte, és szidalmazták, irigyelték és gy?lölték (a fasiszta elemek még tüntettek is ellene). De évtizedeken át jelen volt. Hosszú, sovány alakja, csontos, monoklis arca jól ismert volt a kávéházakban és az írói körökben, legendákat meséltek különcségeir?l. És ahogy fokozódott a fasizmus, úgy maradt ki egyre inkább színházból, irodalomból, azután személye szerint is üldözött volt. Megöregedett testtel-lélekkel nem tudta elviselni a szakadatlan életveszélyt, de tartani igyekezett emberi méltóságát: g?gös magányban rettegett. Így halt meg a pokollá vált Budapesten 1944 novemberében, hetvenöt éves korában.mek.oszk.hu