Ámos Imre (1907 - 1944)
Fest?. (Nagykálló, 1907. dec. 7. ? Ohrdruf, 1944.) Felesége Anna Margit fest?m?vész. 1927-t?l 1929-ig a budapesti m?egyetemen, 1929?35-ben a Képz?m?vészeti F?iskolán tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki el?ször a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsér? elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével els? díjat nyert. 1935-ben feleségével együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képz?m?vészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ez id?t?l kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. Kezdetben a posztimpresszionizmus képvisel?je. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepét?l Chagall hatására az álomszer?, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol; Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeir?l (Sötét id?k sorozat; Menekül?, Háború stb.). 1940-t?l 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt Magyarországon, a Délvidéken, majd a keleti fronton, Ukrajnában. 1944 ?szén századát Németországba irányították. Az ohrdrufi koncentrációs táborban halt meg, 1944 telén. Emlékkiállítása volt 1958-ban az Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Gy?rben. /Magyar Életrajzi Lexikon, Kik voltak ?k? M?vészeti Lexikon, Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok./ |